„Akkor érzem jól magam, amikor sokféle feladatom van” Interjú Kakasy Dórával

Anera

Hármas sikert hozott Kakasy Dórának a tavalyi Versünnep Fesztivál, a színésznő elnyerte a fődíjat, valamint a Nemzeti Színház és a Bánffy György Kulturális Szalon különdíját is. Színházi szerepei mellett most Szabó T. Anna verseiből összeállított önálló estjére készül. A művészt hivatásáról, a Versünnephez fűződő élményeiről, készülő verses összeállításáról, ahhoz fűződő személyes kötődéséről, a Jóban rosszban tévésorozatról és családjáról kérdeztük.

Bácsi Róbert László fotója

 

- Honnan az indíttatása a professzionális versmondásra?

 

- Kifejezetten szeretem a verseket, elég régóta kötődöm ehhez a műfajhoz, és azontúl hogy gyermekkoromban sok mesét olvastak a szüleim, a tanulmányaim során nagyon jó magyar tanárokkal találkoztam. Aztán az is kiderült, hogy nem csak olvasni szeretem a verseket, hanem előadni is. Versmondó lány voltam a gimnáziumban, szerettem versenyekre járni. Nagyon jó színjátszó köre van az egykori iskolámnak, a színészi oldalamat tulajdonképpen ott ismertem meg.

 

- Tudatosan készült a színészi pályára?

 

- Nem az a típus voltam, aki gyermekkora óta színésznek készül, engem nagyon sok minden érdekelt. El tudtam volna képzelni magam pszichológusnak, lakberendezőnek, fotóriporternek, tanárnak, ügyvédnek, és még sok minden másnak. Az általános iskolából a József Attila Gimnáziumba egy barátnőmmel együtt kerültem és az ő unszolására léptem be a színjátszó körbe, végül kettőnk közül én ragadtam ott. A színjátszó kör Latinovits Zoltánról kapta a nevét, aki az iskola növendékeként ott lépett fel először. A színjátszó kör és a versmondó ünnepek erősen fűződnek a gimnáziumi évek emlékeihez. Egy ideig nem gondolkodtam el azon, hogy mindez nem csak hobbi lehet. Minden évben készültünk egy bemutatóval, nagyon élveztem, hogy bizonyos dolgokat, amiket az éltben nem mertem megtenni, azt megtehettem a színpadon.

 

- Éspedig?

 

- Nagyon szeretek bohóckodni, szélsőséges dolgokban is kipróbálni magam. Egy adott szerepen keresztül a problémáimról vagy gondolataimról beszélni, úgy hogy a nézőtéren ülő, nem is sejti, hogy magamról beszélek. Magamtól még mindig nem lett volna bátorságom a színészi hivatás felé elkötelezni magam, de megkaptam a bátorítást hozzá a színjátszó körtől és a visszajelzésekből. A versmondás a későbbiekben is megmaradt, már a tizenegy évvel ezelőtti első Versünnep Fesztiválra is jelentkeztem, akkor nem jutottam a döntőbe. Majd még egyszer próbálkoztam, azt követően nem jelentkeztem vagy a versenyt nem hirdették meg. Most úgy éreztem, hogy nekem indulnom kell és jó verseket válogattam össze.

 

- Milyen válogatással indult a vers- és prózamondás kategóriában?

 

-- A kötelezően választott mű a József Attila és a Márai Sándor emlékévhez kötődött, valamint egy szabadon választott kortárs művet kellett előadni. József Attilától egy kevésbé ismert verset vittem: a Magad emésztő… címűt, Márai Sándor Füves könyvéből adtam elő egy részletet és a kortárs vers, amivel megnyertem a versenyt Szabó T. Anna Elhagy című verse volt. Nekem Anna nagyon kedves költőnőm, a kortárs magyar költők közül az egyik legkedvesebb. A diplomamunkám önálló estjét az ő verseiből állítom össze, ezt az estet szeretném továbbvinni a Bánffy György Kulturális Szalon különdíjaként elnyert bemutató előadásra.

 

- Kik indultak ebben a mezőnyben?

 

.- Voltak visszatérők, akik szerintem szinte minden évben részt vettek a megmérettetésben. A fesztivál időről időre összehozza azokat, akiknek fontos a vers, a magyar költészet. Nagyon jó versmondókból állt a mezőny, ennyivel is nagyobb volt az öröm, amikor megkaptam a díjakat.

 

.- Mikor tudatosodott önben a győzelem?

 

- Amikor elmondtam a verset a döntőben azt éreztem, hogy abban a pillanatban nem tudtam volna ezt jobban előadni. Azzal sem voltam tisztában, hogy a többiekhez képest milyen teljesítményt nyújtottam vagy, hogy azok, akik ott ülnek és hallgatják az előadásomat, ugyanúgy érzékelik-e a teljesítményemet, mint én. Azt éreztem, hogy nagyon figyelnek, ami már egyfajta visszajelzésnek számított, de mégsem sejthettem, hogy ez a végeredmény szempontjából mit jelent. Végig bizakodtam, amíg ki nem mondták a nevemet. Fantasztikus érzés volt megnyerni a fesztivált, felnőtt fejjel még nem kaptam díjat. Sokat dolgoztam érte, a versmondás szubjektív műfaj, ami az embert bizonytalanná teszi. Nagyon jó érzés volt, nem is tudom úgy semmi máshoz hasonlítani.

 

- A versmondók közül ki a példaképe?

 

- Sokakra fölnézek, akiktől lehet tanulni. A versmondók közül Jancsó Adriennt szerettem hallgatni, ráadásul zsűrizett és nagyon bátorított engem az iskolai versenyek idején. Hirtelen ő jutott eszembe, de ahogy a színházi világba bekerültem rengeteg színészt hallottam verset mondani és sokuknak tetszett az előadásmódja.

 

- Beszéljünk az önálló estjéről, ami egyben a diplomamunkája lesz és a Bánffy Szalon elnyert különdíjaként a nézők is láthatják márciusban az előadást a Duna Palotában!

 

- Másfél éve dolgozom ezen az esten, természetesen időközben voltak más munkáim is. Forgattam, színházi szerepeim vannak, arról nem beszélve, hogy van két kisgyermekem és egy háztartásom, amit vezetni kell.Most rendelkezésemre áll annyi idő, hogy az önálló estemben igazán elmélyüljek, minden nap tanulgatom a szöveget a március eleji vizsgabemutatóra. Az estemhez még nem volt helyszínem, ezért is örülök, hogy a Bánffy Szalontól erre lehetőséget kaptam a Duna Palotában. A diplomamunkám és az elnyert különdíj, hogy készíthetek egy önálló estet így össze fog érni.

 

- Kizárólag Szabó T. Anna versek lesznek az összeállításban?

 

- Igen, illetve átkötő szövegeket írok. Nem minden vers után, de úgy érzem, van, ahol igényli a szöveg, hogy ne csak egymás után mondjam a verseket, hanem valamilyen átkötés is legyen. Lesznek megzenésített versek is, tehetséges zeneszerző ismerősöm Kovács Adrián fantasztikus songokat írt, ő kísér majd zongorán. Az élethelyzetemhez kapcsoló, személyes előadást szeretnék, amihez nagyon sok közöm van azontúl, hogy olyan verseket mondok el, amik tetszenek. Amikor másfél évvel ezelőtt elkezdtem a versválogatást, a nőiséghez kapcsolódó számos téma foglalkoztatott: a szülés friss élménye, a gyermekeim, a tervek, amiket szövögettünk a férjemmel. Aztán meghalt a nagypapám, ilyen módon az idő múlása, az öregedés, a halál témája is rányomta a bélyegét a versválogatásra. Rájöttem, hogy attól lesz személyes az est, ha olyan témájú verseket válogatok, amikhez nekem az adott élethelyzetemben van közöm. Nem baj, hogy lesznek kontrasztok, mint a születés és a halál. Anna verseiben állandó visszatérő elem, hogy az idővel mit lehet kezdeni, mennyire más a gyerek időélménye mit a felnőtté, aki órákhoz, naptárokhoz köti az éltét. Én is rendszeresen rácsodálkozom a gyerekeimre és rengeteget tanulok tőlük. Annának nagyon sok verse ezekről tanúskodik, hogy milyen jó figyelni egy gyereket, ahogy játszik és belefeledkezik abba, és tulajdonképpen mennyi mindent tehetnénk mi is így önfeledten és nem rutinból, kényszerből és korlátok között. Nem klasszikus versmondó estet képzeltem el, azt szeretném, hogy ebben az egész közegben otthonosan mozogjak, miközben őszintén beszélek magamról verseken keresztül. Bízom benne, hogy aki megnézi az előadást, értékeli az őszinteségemet és nem veszi rossz néven, ha nem magas sarkú cipőben állok a színpadon, hanem egy otthonkában.

 

- A díszlet, az események színtere is ehhez fog igazodni?

 

- Minden lehetőséget mérlegelve azt találtam ki, hogy otthon, a lakásomban játszódnak az események, amikor leteszem a gyerekeimet este aludni. Mint ahogy az az életben is van, hiszen este az ember nyugodtabban végig tudja gondolni a napját, minden élményt, ami érte, a teendőit, a terveit és előjönnek az emlékek, a gondolatok. Négy-öt hónapig szinte alig találkoztunk a férjemmel, mert lakásfelújítás miatt elköltöztem a gyerekekkel a szüleimhez, utána pedig ő forgatott vidéken. A történet szerint is a férj nincs otthon és még nagyobb tér adódik, hogy magányosan az emlékeim felidőződjenek a verseken keresztül, mindez illeszkedik a megélt helyzetünkbe. Ez lenne a kerete az egész történetnek, amennyiben sikerül berendeznem egy lakást minimál kellékekkel. A kézenfekvő jó megoldásokat az ember nem mindig veszi észre. Mindenféle teret és helyszínt elképzeltem az egészhez, aztán eljutottam oda, hogy érzéseim és gondolataim szerint ez a legjobb. Megkérdezte egy szakmabeli ismerősöm, hogy kiknek szánom az estet. Úgy gondolom, túlságosan leszűkíteném a kört, ha olyan nőknek szánnám, akiknek voltak hasonló gondjaik, megfelelési kényszerük a gyerekekkel, a háztartás vezetésével és minden ilyesmivel kapcsolatban. Szerintem ez igenis érdekelhet egy férfit is, aki érzékenyebb és nyitottabb a másiknak a gondolataira. Azokhoz szól ez az est, akik rám és Szabó T. Annára kíváncsiak. Annával felvettem a kapcsolatot, ő is ott lesz az esten, és nagyon bízom benne, hogy szeretni fogja.

 

- Van segítsége az előkészületekben?

 

- Nincs, teljesen egyedül készülök, szeretem az ilyen kihívásokat, amiket meg kell ugranom a magam szemében. Például tavaly kaptam egy lehetőséget, hogy a gyereknapra a Nemzeti Színházban készítsek egy műsort. Összeválogathattam volna néhány Weöres Sándor verset, amikért rajongok és ráadásul készítettem már korábban egy ilyen estet. Azaz volt egy kész műsorom, amit csak föl kellett volna frissíteni, ennek ellenére egészen mást csináltam. Megtetszett egy hatszereplős gyermekkönyv és azt vettem a fejembe, hogy abból írok egy monodrámát. Éreztem, hogy nekem ezzel az anyaggal dolgom van és átírogattam monológformára az egészet, kitaláltam hozzá egy képi világot, azt adtam elő a gyerekeknek. Szeretem kibontakoztatni a kreatív energiáimat, a gyerekeimmel való játékban ezt valamelyest ki tudom élni, de marad még ilyesmikre is.

 

- Kikéri a filmrendező férje véleményét, szoktak konzultálni?

 

- Most kíváncsian várja, hogy megosztom-e vele a szakmai dolgokat, vagy meglepem az egésszel. Szerencsére nem elfogult, nekem pedig nagyon nagy szükségem van arra, hogy pontos visszajelzéseket kapjak. Nyilván jól esik, hogyha valaki megnéz egy előadásban és azt mondja, ez fantasztikus volt, de nekem az is nagyon fontos, hogy tudjam, ha van, amit tökéletesíteni lehet, vagy egészen másképpen csinálni. Ebben nekem a férjem nagyon jó partner, úgyhogy nem várom meg a bemutatót, hanem meg fogom vele osztani a gondolataimat és kíváncsian várom a visszajelzéseit.

 

- Színészként hol láthatjuk játszani?

 

- Úgy tértem vissza a színpadra, hogy több évet otthon voltam a gyerekekkel. Tavaly ősztől a Centrál Színházból elszerződött kolléga két szerepét vettem át. Nagyon örülök, hogy számítottak rám, mert két fantasztikus előadásban szerepelhetek. Az egyik egy kacagtató vígjáték, a címe Függöny fel!, és van egy nagyon szép előadás, ami egy sérült fiúról szól. Ez A kutya különös esete az éjszakában című darab, amiben ennek a sérült fiúnak a tanárnőjét játszom. Ezen kívül volt egy új bemutatóm a Centrál Színházban, a Szepes Mária írásaiból készült Merre tartasz, Ember? színdarab. Ezt a szerepet a kezdetektől én játszom, ezért még inkább magaménak érzem. Időközben a Thália Színházban is átvettem egy szerepet a Világszép Nádszálkisasszonyban. A szerepátvétel nagyon nehéz, mert teljesen új terep, miközben a többiek már összeszoktak, ismerik az előadást, de megvan az az előnye, hogy kisgyerekes anyukaként nem hat hetet jártam próbálni, hanem csak két-három alkalmat.

 

- Két kisgyermek mellett nagyon sokat vállal…

 

- Egy-egy órára a férjem átveszi a gyerekeket, mert frissebb fejjel egész más szöveget tanulni délelőtt, mint este tízkor. Olykor én is rácsodálkozom, hogy mennyi mindent sikerül beletuszkolni egy-egy napba. Akkor érzem jól magam, amikor sokféle feladatom van. Ezenkívül, van egy tévésorozat, amiben időként fel szoktam bukkanni, most éppen szünetel a szerepem, de tavasszal várhatóan folytatódik majd. A Jóban rosszban sorozatban az újságírónőből sajtófőnökké előléptetett Bartos Katát játszom. Nagyon jó dolog forgatni, szakmailag is egy érdekes feladat. Korábban a Barátok közt sorozatban két éven keresztül Weidner Nikolett szerepét játszottam.

 

- Két ilyen népszerű sorozat szereplőjeként nyilván felismerik az utcán. Hogyan viszonyul ehhez?

 

- Nem mond igazat az a színész, aki azt állítja, hogy nem szereti, ha felismerik, ez hozzátartozik ehhez a hivatáshoz. Emellett fantasztikusnak tartom, hogy a sorozatok nem korlátoztak a színházi szerepeimben. Decemberig forgattam, most éppen háttérben vagyok, így minden energiámat az önálló estre fordíthatom az újabb adásokig.

 

- Kérem, mondjon néhány szót a gyermekeiről!

 

- A gyermekeim jelentik a legnagyobb örömöt az életemben, ez nem kérdéses. Fantasztikus dolog, hogy van egy csodálatos hivatásom, de hogy ők vannak, az semmihez nem mérhető. Anna lányom négy éves, kiscsoportos óvodás, Dani fiam két és fél éves, ő ősszel megy oviba. Furcsának tűnik majd egy üres és csöndes lakás, amíg ők távol lesznek az óvodában. Most a fiammal próbálom az időnket kihasználni, hogy a nővére óvodás lett a délelőttök csak az övéi. Csodálatos gyermekek mindketten.

 

 

Gajdos Erzsébet

http://banffyszalon.blogstar.hu/./pages/banffyszalon/contents/blog/24926/pics/lead_800x600.jpg
interjú,kakasydóra,versünnep
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?