„Minél több műfajt összekapcsol az ember, annál izgalmasabbá válik”

Anera

„Minél több műfajt összekapcsol az ember, annál izgalmasabbá válik”

 

Interjú Posta Victor színművésszel

 

A Madách Színház színművészének életében egymásra épül a zene, az ének és a színészet. Posta Victor számtalan nagyszerű szerepet tudhat már magáénak, többek között elmondhatja, hogy 28 évesen a világ legfiatalabbjaként megkapta az Operaház Fantomja címszerepét. A Bánffy György Kulturális Szalon meghívására a színművész előadásában az Én, József Attila című nagysikerű musicalből hallhatnak részleteket az érdeklődők április 8-án, pénteken a Polgárok Házában. Ez alkalomból életútjáról, pályáját meghatározó szerepeiről és a József Attila megzenésített verseire épülő darabról kérdeztük.

 

- A zene és a színészet iránti érdeklődése nagyon korán megmutatkozott, hiszen kisgyermekként már zongorázott, tizenévesen a „Légy jó mindhalálig” című musicalben Orczy szerepét játszotta Debrecenben. Milyen volt az indíttatása, mennyire támogatták pályaválasztásában a szülei?

 

- Művészetkedvelő családban nevelkedtem, ötéves koromban a szüleim beírattak zongorázni, mivel apukám szerette volna, hogy zongorista legyek. Ő egy nemzetközileg is elismert vegyészprofesszor, de emellett a hobbija, a szenvedélye mindig is a zene maradt. Kisgyermekkorom óta zenét hallgatatott velem, beíratott zeneóvodába, zongorázni tanulhattam, minden lehetőséget megadott, ami ehhez a pályához szükséges, és én nagyon hálás vagyok ezért. Édesanyám a színház irányába terelt, vers- és prózamondó versenyekre jártam, azokat meg is nyertem, alsó tagozatosként iskolai színielőadásokban vettem részt. Gyerekkoromban, mindkét irány, a zongora és a színészet egyszerre indult és haladt egymás mellett. Ma is úgy gondolom jó, hogy ez így történt, mert az esélyt meg kell adni, aztán amikor az ember felnő, eldönti, mit kezd ezzel a tudással.

 

- Mindezek mellett az öccsével 1993-ban a Ki Mit Tud?-ba is beneveztek ének kategóriában. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

 

- Az öcsémmel együtt indultunk gyerekszínészként a debreceni Csokonai Színházban. Azonos ízléssel, gondolkodással rendelkeztünk, összeálltunk és elkezdtünk betanulni a kedvenc musicaldalokat, készítettünk hozzájuk koreográfiát és a „Posta Fivérek” névvel léptünk fel. Egy érdekes és izgalmas időszakként maradt meg az emlékezetemben.

 

 - Később úgy alakult, hogy Svájcban tanulhatott. Hogy teltek a kinti évek?

 

- Nagyon érdekesen. Érettségi után felvételiztem a Bázeli Zeneakadémia zongora szakára. Nagy lehetőségnek tartottam, hogy felvettek, 18 évesen úgy gondoltam, hogy világot kell látni, ha nem jön be, úgyis visszajöhetek bármikor. Azt kell, mondjam, hogy megtaláltam azt a helyet, ami nekem nagyon sokat segített és kedvenc országommá vált. Az a pontosság, precízség, megbízhatóság, az egész mentalitás, ami Svájcot jellemzi, az nekem maximálisan bejött. Nagyon szerettem azt az időszakot, óriási élményként éltem meg, hogy a svájci tanulmányaim megkezdésekor beválogatták zongoristának az Operaház Fantomja zenekarába. 19 évesen én lehettem a zenekar legfiatalabb tagja. Amikor már jól beszéltem németül elkezdtem meghallgatásokra járni, hogy musicalekben is szerepelhessek. Először a Band in Palace című turné musicalnek a főszerepét kaptam meg, utána Svájc legnagyobb és legsikeresebb musicaljének számító Space Dream abszolút főszerepét. Lehetet érezni a sikerélményt, hiszen ellentétben a megvásárolt Broadway előadásokkal, a svájciaknak ez a saját produkciója volt.

 

- Szép sikereket ért el, külföldön is megállta a helyét zenészként és színészként egyaránt. Maximalista alkat, szeret mindent a legjobb tudása szerint elvégezni, de ennek megvannak a veszélyei is.

 

 - Igen, megvannak a veszélyei, de az egész életem arról szól, hogy lavírozok a zongora és a színház között. De azon az elven élek, hogy az életet nem nagyon kell befolyásolni, jöjjön, ami jönni akar. Sosem kényszerítettem magam arra, hogy döntsek: akkor most én zongorista vagy színész leszek, mindig rábíztam a helyzetekre. Nyilván az ember próbálkozik minden irányban, ha elérkezik a lehetőség, akkor azt észre kell venni, amilyen kapuk megnyílnak, azokon be kell lépni. Svájcba azért mentem ki, hogy zongorista legyek, de a helyzet úgy hozta, hogy színész is lehettem.

 

- Az édesapja mit szólt ehhez?

 

 - Ő sosem ellenezte a színházat, a zongorában egy nagy lehetőséget látott, de minden, ami művészet, és ami összekapcsolódik ezen a téren azt szívesen vette. Kifejezetten szereti, hogy összekapcsoltam a színészettel és az énekléssel a zongorázást, mert ez tesz valakit egyedivé. Rengeteg nagyon jó musical színész és zongorista van, de olyan már nagyon kevés, aki mind a kettőt tudja. Apukámat ugyanúgy büszkeség töltötte el, amikor egy főszerepet megkaptam és azt megnézhette. Minél több műfajt kapcsol össze az ember kapcsolni, annál izgalmasabbá válik.

 

- Miként alakult az élete hazatérését követően?

 

- 2001-ben jöttem haza, akkor iratkoztam be a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2005-ben végzetem operett-musical szakon. Akkor kerültem be a Madách Színházba és Szirtes Tamás tanár úrnak, aki a színház igazgatója lett szüksége volt fiatalokra. Rengeteg darabot játszottunk, karakterszerepeket kaptam: a Volt egyszer egy csapatban a Bírót, a Producerekben Mr. Marks-ot, Kevin-t és Jason Green-t játszottam. 2005-ben felvételit tartottak az Operaház Fantomja szerepére. Elmentem a meghallgatásra és megkaptam a címszerepet, ami teljesen váratlanul ért, hiszen ennyire fiatalon ezt a szerepet akkoriban nem megkapta meg és nem játszotta el senki. Elmondhatom, hogy 28 évesen én voltam a világ legfiatalabb Fantomja, aki valaha ezt a szerepet játszotta. Nagyon örültem a felkérésnek, de a meghallgatás döntött. Ez a szerep a zenei színésznek az, ami a prózainak a Hamlet, amit mindenki el akar játszani egyszer az életében.

 

- Mit gondol, miért adták önnek?

 

- Egyrészt ehhez egy speciális hangszín kell, ez egy magas bariton szerep, a tenoroknak mély az alja, a baritonok szenvednek vele, mert túl magas a teteje. Másrészt a siker titka, hogy az ember tisztában legyen önmagával, a karakterével, azzal hogy rá milyen szerepek illenek. Valószínű, hogy ezt a titokzatos, elegánsabb karaktert látták meg bennem, ami a Fantom szerepével abszolút kompatibilis. Ha egy ilyen személyiséget kerestek a Fantomra, akkor értem, hogy miért találtak meg engem.

 

- Képzi a hangját most is?

 

-  Igen, rendszerességgel járok Pándy Piroska Liszt Ferenc-díjas operaénekesnőhöz. Heti szinten egy énekóra szükséges ahhoz, hogy karban tudjam tartani a hangomat. Alapvetően a legnagyobb operaénekesek is énekórára járnak, a hangot folyamatosan csiszolni és karban kell tartani, mert ha ezt elhanyagolja valaki, annak csúnya következményei lehetnek. A hang egy érzékeny hangszer, vigyázni kell rá, nehogy idő előtt elkopjon a rossz énektechnika miatt.

 

 - Március harmadik hetében járunk, minden nap előadása lesz, hogy lehet erre felkészülni?

 

- Most két darabot játszunk: a hét első három napján az Anna Kareninát, csütörtöktől vasárnapig az Én, József Attila musicalt. Mindkét darabot ritkán játsszuk, ezért is nagyon kell koncentrálni a szerepekre, jóval az előadások előtt elkezdjük átismételni a szöveget, beénekeljük otthon, és megpróbálunk egészségesnek maradni, mert ez két olyan darab, amit nem lehet rutinból megoldani.

 

József Attilaként a Madách Színház színpadán

- Az Én, József Attila musicalt, amiben a címszerepet játssza 2012-ben mutatták be. Mennyire tudott azonosulni a főszereplő sok érzelmi válságot és nyomort megélt élettörténetével?

 

 - Mindig nagyon szívesen játssza az egész társulat ezt a darabot. Vannak, akik legyintve azt kérdezik, hogy jó-jó, de hogy lehet József Attilából musicalt írni? Sohasem szabad úgy felfogni, hogy a darab fel van puhítva azáltal, hogy zenés műfaj. Alapvetően ez egy prózai előadás zenével. Éppen azért szeretjük, én meg különösen, mert nagyon mély érzelmeket kell megjeleníteni, hatalmas lelki elmélyülést igényel, ami nagyon távol van a felszínességtől. Nyilván az is fontos, hogy az ember értse, hogy mit játszik, hogy átérezze József Attila szenvedéstörténetét, függetlenül attól, hogy nehéz vagy könnyű a pályája. Mindenki volt reménytelenül szerelmes és átélt csalódásokat, mint ahogy én is, ilyen szempontból ezek élő problémák, amiből bőven lehet táplálkozni a karakter megformálásakor.

 

- Hogy épül fel a darab, a musical a költő egykori szerelmeihez írott verseinek a megzenésítése?

 

- A két felvonásos darab József Attila fiatalkorában és életének utolsó éveiben játszódik. Mindkettő a szerelem köré épül, az első a költő nagy szerelméhez, Vágó Mártához kapcsolódó viszonyát, a második pedig a Kozmutza Flórához fűződő reménytelen szerelmét dolgozza fel. Az első és az utolsó szerelem között hatalmas időugrás történik azzal, hogy a költő fiatalkori és a halála előtti élete elevenedik meg. Valójában nem cselekményvivő dramaturgiai szerepe van a verseknek, hanem amikor a költőnek éppen látomása van, vagy írja a verset, akkor szólalnak meg ezek a dalok, abszolút beleillenek a történetbe.

 

- Hogy készült fel József Attila szerepére?

 

- Az előadást komoly felkészülés előzte meg, Szirtes Tamás tanár úr a darab rendezője és Szente Vajk társrendező nagyon beleástak a témába és felkészítettek bennünket ebből az anyagból. Rengeteg háttértörténetet mondtak el, a szerzők Vágó Márta és Kozmutza Flóra memoárjai és József Attila fennmarad levelezései alapján írták a jeleneteket, így az előadáson azok a mondatok hangoznak el, amiket valóban kimondtak a szereplők. A darab dramaturgiáját a József Attila Baráti Kör tagjai, köztük irodalomtudósok és történészek ellenőrizték, akik velünk voltak a próbák során. József Attila személyiségének az a része, hogy elég magának való, mindenben szeret elmélyülni és gondolkodni, kifejezetten hasonlít hozzám. Ezzel együtt megformálni őt hatalmas kihívás és felelősség.

 

- Ha az Én, József Attila darabot elhelyezzük egy nehézségi skálán, akkor a szereptanulás, a karakter megformálása és eljátszása szempontjából hol helyezkedik el?

 

- Ez a top, a műfaj legnehezebbje, talán musicalen belül az egyik legnagyobb kihívás.

 

- Milyen versek és versrészletek vannak benne?

 

- Elég sok, az ismert Mamával indítunk, aztán Tedd a kezed homlokomra, Kopogtatás nélkül, Születésnapomra, Tudod, hogy nincs bocsánat, Thomas Man üdvözlése, Csak az olvassa versemet, az összes olyan költemény, ami beleillik a darab dramaturgiájába. A legnagyobb élmény, hogy működik és elérte célját a darab, mert az idősebbeket és a fiatalabbakat egyaránt megérinti. A fiatalokat képes arra rávenni, hogy elővegyék otthon a József Attila kötetet. Jönnek osztályok az iskolákból és látva az előadást beleélik magukat József Attila költészetébe, hiszen a színház arról szól, hogy az embert elvarázsolja.

 

- Április 8-án, pénteken 18 órától a Bánffy György Kulturális Szalon meghívására a Polgárok Háza Dísztermében lép fel. Mit hallhatunk ezen az estén?

 

- A felkérésnek megfelelően a magyar költészet napja alkalmából válogatok néhány dalt és reméljük, hogy ott is megtudjuk mutatni, milyen nagyszerű a költészete József Attilának.  A Vizy Márton által írt zene még magasabb szintre emeli a verset, a darab úgy van megírva, hogy egymást segíti a kettő, és nem oltja ki egyik a másikat.

 

- Mivel tölti a szabadidejét?

 

- Amivel foglalkozom, az a hobbim is. Idén február 21-én önálló zongorakoncerttel ünnepeltem a 39-ik születésnapomat. Összeállítottam egy zenekart kórussal a Madách Színházból, a zenész barátaimból és előadtam azokata dalokat, amelyekeddigi életem során megérintettek, vagy régebb óta el akartam énekelni, de még nem volt rá lehetőségem. Ha azt mondom, hogy én 14 éves koromban döntöttem el, hogy szeretnék egy ilyen koncertet, most 39 éves vagyok, akkor várni kellet rá 25 évet, de végül is megvalósult. És ez így van jól. Valószínű, hogy annak is köszönhetem, hogy mindig sikerült továbblendülni és a pályán maradni, hogy ennyi mindennel foglalkozom. Bármivel foglalkozunk, az mind beépül a személyiségünkbe és annál izgalmasabb lesz maga az ember.

 

 

 

Gajdos Erzsébet

A képeket a Madách Színház weboldaláról vettük át. 

Címkék: bor, interjú, postavictor
http://banffyszalon.blogstar.hu/./pages/banffyszalon/contents/blog/26030/pics/lead_800x600.jpg
bor,interjú,postavictor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?