Amiről eddig csak hallottam, az valósággá vált

Anera

Egy fárasztó hét után velünk tartott Kárpátaljára, hogy a Rahói Magyar Ház ünnepélyes megnyitóján fellépjen, és küldöttségünk tagjaként átadja a budapesti jótékonysági koncerten összegyűlt pénzadományt. Másnap a Madách Színház híres deszkáit cserélte a gyertyánligeti Magyar Közösségi Ház színpadára és színes musical-összeállításával örvendeztette meg a szórványban élő magyarokat. Posta Victor színművészt a kárpátaljai élményeiről, aktuális munkáiról és jövőbeli terveiről kérdeztem. Gajdos Erzsébet interjúja.

 Először jártál Kárpátalján, milyen élményeket, benyomásokat szereztél?

– Izgalmas és szép három napot töltöttem Kárpátalján. Sokat hallottam erről a vidékről, de most volt alkalmam először személyesen megtapasztalni az ott élők vendégszeretetét, megismerni szokásaikat és látni küzdelmüket a magyar nyelv megmaradásáért és a mindennapi betevőért. Amiről eddig csak hallottam, az valósággá vált: tízórás utazás után kiszálltam a kisbuszból és magyarul szóltak hozzám. Nagyon meghatódtam, nyilván ehhez is hozzá lehet szokni, de amikor ez először történik meg az emberrel, akkor hatalmas és meghatározó élmény. Annak idején a nagyszüleim Balmazújvárosban éltek, fiatalkoromban sok időt töltöttem náluk. A kárpátaljai Gyertyánligeten visszaköszönt a múlt, úgy éreztem megállt az idő és én a nyolcvanas évek balmazújvárosi életét láttam viszont, ahogy hét-nyolcévesen nagymamámnál szaladgáltam falun. Ismerős emberek és tekintetek, ismerős utcák és házak vettek körül. Fontos számomra a küldetés is, a szórványban élő magyarok segítése. Nagyon felemelőnek éreztem, hogy a március 22-i budapesti jótékonysági koncert pénzadományát egy műsor keretében személyesen adhattuk át a Rahói Magyar Ház megnyitóján. Ugyanakkor lenyűgözött a természeti környezet, a gyönyörű táj, ami fogadott.

A jótékonysági esten összegyűlt támogatás átadása Mikulyák László atyának

Ilyennek gondoltad Kárpátalját?

– Abszolút, ezeket a hegyes vidékeket egyébként is szeretem, hiszen hat évig Svájcban éltem.

– Virágvasárnap a gyertyánligeti Magyar Közösségi Házban az „Én, József Attila" című musicalből készült összeállításoddal ajándékoztad meg a falu lakóit. Hogy érezted magad?

Gyertyánligeten

 – Izgalmas fellépés volt, mert nem tudtam mennyire behatóan ismerik József Attila költészetét. Előadás közben az a csend és az a figyelem, ami betöltötte a termet, azt mutatta, hogy nagyon érdeklődők és leköti őket a műsor. Jó érzés örömöt szerezni egy ilyen előadással, még akkor is, ha ehhez az ott élők nincsenek hozzászokva. Tiszteletre méltó a hozzáállásuk, hiszen végiggondolni sem könnyű, hogy az elmúlt évszázadokban milyen kulturális, nyelvi sokkhatások érték őket mégis fontosnak tartják, hogy a magyar nyelv ne kopjon ki teljesen és a szokásaik, a hagyományaik megmaradjanak.

– Hazatérve meséltél az utadról?

Igen, a családnak, a barátoknak. Akadt, aki elcsodálkozott, mert váratlanul érte, hogy a sok heti teendőm után felpattantam és elutaztam Kárpátaljára.

A Bánffy Szalon és az MPEE csapata a Tatár-hágónál

Mik voltak ezek a munkák?

A József és a színes szélesvásznú álomkabátot játszottuk három héten keresztül a Madách Színházban. Szeretem a fáraó szerepét, az Elvis-paródiát, örülök, hogy ismét elővettük ezt a darabot, valóban nagyon nagy siker és tényleg színes szélesvásznú. Emellett naponta szinkronizálok és a szinkronban zenét rendezek, ami sok időt és felkészülést igényel. És vannak szinkronsorozataim is.

– Közel tizenhárom éve szinkronizálsz, mennyire segíti ez a színpadi munkádat?

Jó lehet vele fejlődni, a színművészetin rengeteg beszédóránk volt, de igazából szépen artikulálni, beszélni a szinkronban lehet megtanulni. Magamon is észrevettem, hogy amikor ott vagyok élesben és a saját fülemmel hallom vissza a saját hangomat, akkor veszem észre, hogy mik a hiányosságok. Fontos a ritmusérzék, ezért is szeretik általában a zenész színészeket alkalmazni a szinkronban. Hallod a füledben az eredeti szöveget, ahogy cseng le a mondat, úgy tudod beosztani a magyar szöveget, a szinkronrendezők szerint ehhez jó ritmusérzék kell. Közel áll hozzám ez a műfaj, hiszen zenész színészként végeztem.

 – A Madách Színházban játszott számos musicalszerep, köztük több főszerep, a szinkron és más fellépések mellett még miben szeretnéd kipróbálni magad?

 – Abban a szerencsés helyzetben vagyok, ha megkérdezik, hogy a musical színjátszás területén vannak-e még olyan beteljesületlen álmaim, ami miatt nekem űr van a lelkemben, akkor azt válaszolhatom, hogy minden olyan nagy szerepet, amire vágytam, vagy ami adódott, sikerült eljátszanom. Azt megkaptam, azt azóta is játszom vagy játszottam, és a musical színészi pályám szinte egy kerek egésszé formálódott. Nincs bennem olyan érzés, hogy lemaradtam valamiről vagy valamit nem játszottam el, amit szerettem volna. A musicaljáték főleg a fiatalok műfaja, be kell látni, hogy nem a negyven év fölöttiek a legkeresettebb korosztály ezekre a szerepekre. Nyilván vannak kivételek, éppen a Fantom szerepébe úgymond beleidősödöm, hiszen nagyon fiatalon kezdtem el játszani és mindig arra vártam, hogy egyszer „megérjek” erre a szerepre. Mi az, ami foglalkoztat, mit szeretnék még? Mivel a zeneművészeti főiskolán zongora szakot végeztem a Színművészeti Egyetem előtt, mindig is szerettem volna összefűzni a színész-énekes mivoltomat a zongorista énemmel. Voltak már ilyen estjeim, a Madách Színházban bemutattuk a L’élek című zenés előadásomat, az önálló zongoraestemet, két évvel ezelőtt egy nagy születésnapi koncert tartottunk a Pataky Művelődési Központban. Nyilván az ember mindig többre vágyik, szeretnék egyszer egy nagyzenekaros koncertet, ebben látok még fantáziát. Sokkal színesebbre képzelem ezt el, mint, hogy egy műfajra beálljak, szeretek a legkülönbözőbb stílusokban a musicaltől kezdve a szimfonikusokon a zongoraversenyen át a pop-rockig megmutatkozni.

Április 13-án, pénteken 18 órától a Polgárok Házában a Bánffy György Kulturális Szalon „Bor és musical” című estjén lépsz fel. Milyen műsorral színesíted a villányi Sauska Borászat borkóstolóját?

Egy kisebb műsort állítok össze, hozok néhány dalt a szerepeimből. Fogok zongorázni és mivel közel a magyar költészet napja a költő megzenésített verseire épülő Én, József Attila című nagysikerű musicalből is hallhatnak részletet az érdeklődők. Utóbbiból május 17-én a Duna Palota Széchenyi termében láthatnak egyórás előadást az érdeklődők. Az estekre mindenkit szeretettel várok.

A Bor és Musical programról részletes információ itt.

https://banffyszalon.blogstar.hu/./pages/banffyszalon/contents/blog/51003/pics/lead_800x600.jpg
beszámoló,bor,interjú,jótékonyság,józsefattila,kárpátalja,postavictor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?